Nagy Albert | Fotós életút

A pillanat egyszeri, csodálatos, megismételhetetlen, mégis folyamatos. Hogy értem ezt? A természet része vagyunk. Az utóbbi évszázadokban felduzzadtak a városok, és sajnos egyre kevesebb a kapcsolatunk a környező természettel. A természetfotós feladata bemutatni a környező csodálatos világot (tájat, állatokat, növényeket, történéseket), annak szépségeit.

A pillanatot el kell kapni, meg kell élni. Ez csak úgy lehetséges, ha ott vagy az erdőn, a mezőn, a tóparton, a nádasban, a hegytetőn, veled van a felszerelésed és a természet részévé válsz. Jó fotót általában csak felkészülten, terep-, időjárás-, fajismeret alapján lehet készíteni. A pillanat folyamatos is, mert bármikor bekövetkezhet a csoda. Felkészültnek kell lenned, hogy átadhasd a pillanat varázsát.

Mi szükséges a jó természetfotó elkészítéséhez? Mesterségbeli tudás, megfelelő felszerelés és sok-sok szerencse. Inspirációt gyermekkoromban kaptam családi körben, a természetfotós nagybátyám „szárnysegédeként”. Felnőtt fejjel Zsila Sándor majd Imre Tamás fotós iskolájában bővítettem, tudatosítottam addigi ismereteimet. Az analóg fényképezésen keresztül jutottam el a mai digitális korszakba.

Egy jó fotó szerencse dolga. Nagyon szeretem a madarakat és a különleges viselkedésüket szeretném megörökíteni, ez számomra a kihívás. Előfordul, hogy napokig ül lesben az ember és hiába vár a madárra, a vadra, de olyan helyzet is van, amikor teljesen váratlanul felbukkan, amikor azonnal cselekedni kell, ezért kell állandóan résen lenni, figyelni, ami rendkívül fárasztó és izgalmas. Bármelyik pillanatban szembetalálkozol a gímszarvassal, vagy az áhított fény megérkezik, és pont akkor száll le a madár, vagy érkezik a nádasból a tópartra a róka. A varázslat körülöttünk, velünk van.

Biológia, testnevelés szakos középiskolai tanárként a természet szeretetére, a környezetvédelem fontosságára irányítottam az ifjúság figyelmét.

Úgy érzem, hogy manapság, amikor szinte mindenki fotózik legalább a mobiljával, kötelessége a hazai természetfotós csapatnak az embereket „kivinni” a természetbe, megláttatni a szépet, a különlegeset, a felejthetetlent, és a remek képek által a fotós ízlést formálni.

Magam is ezt próbálom tenni, eddig tizenegy önálló kiállításon mutattam be munkáimat, elsősorban a madarak viselkedését, szokásait, mozdulatait jelenítettem meg.

Több egyesületnek is tagja vagyok, a Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesületének, a Fényecset Fotóklub Egyesületnek és a Magyar Madártani Egyesületnek.